Minden kapcsolat alapja a kommunikáció. Legyen az családi, baráti, meghitt vagy éppen égő szerelmes. Naponta száz és száz szóban és mondatban mondjuk el gondolatainkat, érzelmeinket. Vannak, akik inkább leírják e-mailben, üzenetben. Az első perctől amikor felkelünk és rápillantunk a telefonunkra, egészen az utolsó percig elalvás előtt információk sokaságával szembesülünk nap mint nap.
A technológia fejlődésével és az okos telefonok segítségével az egész világ egy érintésre áll tőlünk. Napközben óránként több telefonhívást megejtünk, e-mailekre válaszolunk, üzeneteket küldünk. Weboldalakat böngészünk, közösségi oldalakon csevegünk vagy éppen videó megosztó oldalakon szórakoztatjuk magunkat különböző kisfilmekkel.
Mi lenne akkor, ha egy pár percre kikapcsolnánk ezt a virtuális világot?
Ahhoz, hogy ezt el tudjuk képzelni, vissza kell tekintenünk a múltba és megnéznünk hogyan is kommunikáltunk régebben…
A
veterán korosztály
számára, akik 1946 előtt születtek, az irodatechnika világát az írógép jelentette. A dokumentumokat postán küldték, rádiót ugyan mindenki hallgatott, de a telefon és a tévé csak a háztartások kis hányadában működött.
A
baby boomerek
az 1946-1960 között született nemzedék, akik már megismerték a faxot, a mobil telefont és sokan lassacskán internet felhasználók is lettek.
Az
x generáció
, akik 1960-1980 között születtek, megélték az analóg technológia sorvadását és a digitális eszközök forradalmát. Adathordozójuk eleinte egy floppy lemez volt, aztán CD, majd pendrive és végül dropboxra váltottak.
Az
y generáció
az 1980-1995 között született fiatalok, akik már belenőttek a fogyasztói társadalomba, a folyamatos változásokba és az innováció világába. Kommunikációjuk jellemzően a virtuális térben zajlik, online jelenlétük megszakíthatatlan.
A
z generáció
vagy másképpen netgeneráció az 1995-2010 között születettek nemzedéke, gyerekkoruk óta körülveszi őket a kényelem és a jóllét valamennyi elérhető kellékével. Ennek fontos eszköze a számítástechnika. Több tárgyat is használnak egyszerre, folyamatosan az interneten csüngenek.
Az
alfa generáció
tagjait a 2010 után született technikaőrült babák képezik. Akikre jellemző, hogy három éves korukra biztosan használtak már valamilyen érintőképernyős kommunikációs eszközt.
Visszatérve a kérdésre. Vajon ezen virtuális világ kikapcsolásával eszünkbe juthatnak régebbi kommunikációs formák, melyek idejét múltnak tűnhetnek?
Még az y generáció tagjai is emlékezhetnek egy-egy szerelmes levélre vagy képeslapra, melyet annak idején kedvesüktől kaptak. Mekkora öröm volt kibontani a várva várt borítékot!
Mindenki biztos hallott történeteket az idősebbektől a kilyukasztott 2 forintosról. A végére damilt kötöttek, hogy az utcai telefonfülkében ki-be dobálva órákig tudjanak csevegni egymással az emberek, amikor még a vonalas telefon is luxusnak számított.
A csipogó használata talán csak a filmekből lehet ismerős, főleg egészségügyi területeken. Fel kellet hívni egy központi számot, ahol a kezelőnek be kellet diktálni 1-2 mondatban a kívánt üzenetet. Ezután a csipogó tulajdonosa megkapta ezt a készüléken sms formájában.
A múltra visszatekintve felmerül a gondolat: Nem lehetne esetleg néhány kommunikációs utat visszacsempészni ebbe a digitális eszközök által uralt világba?
Ahogyan a testbeszédnek is van jelentősége, úgy a kézzel írott szavaknak/mondatoknak is. Biztos örülne kedvesünk, ha reggel egy kis cetlire írnánk egypár kedves szót és a párnájuk alá, vagy éppen a zakójuk zsebébe rejtenénk.
Gondoljunk egy kedves hozzátartozónk születésnapjára. A köszöntő telefonos üzenet helyett válasszuk a képeslapot, egy kisebb idézettel vagy saját pár soros gondolatainkkal extra könnyeket csalhatunk az ünnepelt szemébe.
Könyvek ajándékozásánál hagyományként nyugodtan írjunk egy pár szót az első lapra. Ezzel is emlékeztetve tulajdonosát arra az alkalomra, amikor megkapta a könyvet.
Bár a technika minden eszköze rendelkezésünkre áll a kommunikációban, ne feledjük a kézzel írott szó erejét!